Gyászolunk!
Elhunyt Iglói Éva.
1945-2019
„Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla:
„Hol volt …” majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi azt meséljük sírva: Nem volt …”
Egy törékeny asszony sírja mellett állunk! Egy asszonyt kísérünk utolsó útjára, aki anyánk volt, tanítónk, barátunk, kollégánk. Felidézzük az erdőkertesi ház udvarán babáival játszadozó kislányt, aki már 4 évesen is a tanári pályára készült. A magát „önbizalom nélküli falusi lánynak mondó” kitűnővel érettségizett leány mégis csak egy év kihagyás után jelentkezett a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakára, melynek elvégzése után egy életen át tartó hivatása volt a „tanítás”, a szó legnemesebb értelmében. A tánc iránti érdeklődése korán jelentkezett! Az első évek balett gyakorlatait, gyorsan feledtették az erdőkertesi iskolában néptáncot és népi játékokat oktató állami népi együttesbeli táncosok. Innen már egyenes volt az út; a vadrózsák Táncegyüttes, majd a kaposvári Somogy Táncegyüttesben töltött boldog táncos évek után visszatért a szülőföldre, a Galga vidékére.
A zsámboki tanári években, az iskola gyerekcsoportjában már megmutatkoztak táncpedagógusi képességei és kezdődő koreográfiai munkái is sikereket arattak a gyerektáncmozgalom fórumain.
Állandóan képezte magát, a Népművelési Intézet táncos képzésein, szakmai továbbképzésein B. Kategóriás együttes vezetői képesítést is szerzett.
1982-ben kérték fel a bagi művelődési ház vezetésére és átvette a helyi népi együttes vezetését is.
A bagi együttes vezetése igazi kihívás volt számára! Az 1936 óta működő bagi csoport országosan ismert, sőt Bag a néptánc-kutatás és a táncszakma által a „Galga mente táncos fővárosa”. Az együttest olyan elődök vezették, mint Berkes Eszter és Tímár Sándor. Az a 13 év, melyet a bagi együttesben töltött nemcsak az együttes és Iglói Éva életében jelent mérföldkövet, hanem a magyar néptáncmozgalomban is. A többgenerációs együttesben megteremtette a hagyományőrzésnek azt a magyar modelljét, amely ma is példa. Alapos forrásismeret, néprajzi hitelesség, szigorú és következetes oktatási módszer, fegyelem és szigorúság meghozta a gyümölcsét: a bagi Muharay együttes többszörösen kiváló együttes.
„Piros bagi nagyhatár, nagyhatár, keskeny gyalog út vezet rajta át” szól az ének és a színpadra bevonulnak a bagiak: a ruháktól a cipő sarkáig, hajviselettől a zsebkendőkig , a legapróbb színpadi kellékig, minden a helyén van és a nézőtéren megáll a levegő.
1992-ben lett életében először főállású együttes vezető. A Gödöllő Táncegyüttes alapítója és a Gödöllő Táncegyüttes Gyermekszínházának megálmodója. Ma sincs a vidéken olyan együttes - Veresegyháztól Turáig, Püspökhatvanig, amelyik próbatermében ne fordult volna meg , de nincs olyan település sem a környéken ahol nem az ő tanítványai vezetik jelenleg is az együtteseket.
Éva hétköznapi emberekkel, Juliska nénikkel, Terkákkal, gyerekeikkel és unokáikkal művelte a csodát. A titok az ő személyiségében rejlett: elkötelezettség, szakértelem, kitartó és következetes munka. Soha nem hallottam tőle, hogy fáradt, hogy nem ér rá! Élet eleme volt a szolgálat, a nemes ügyek szolgálata! Mennyi értékes gyereket tanított a magyar népművészet, a magyar kultúra ismeretére, megbecsülésére, szeretetére. Nyitott személyiségű, őszinte ember volt, és mint minden tehetséggel megáldott, elkötelezett ember szeretetében is kritikus, sokat követelő.
Aggódtunk érte betegségében! Tanúi voltunk, amit ez a kivételes tehetségű, alkotó ereje teljében élő asszony hogyan vesztette el kapcsolatát a világgal és hogyan győzte le a gyilkos kór.
Tartalmas, alkotói életműve azonban a halál pillanatában felemelkedik és tovább él minden gyermek és tanítvány munkájában, minden boldog ember táncában.
és „Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának
Dermedt néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó,
Se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a
Világon egyszer.
Nyugodjék békében!
(Héra Éva)
